Szent József új munkát adott
Tudjátok, volt az a csodás nagymarosi hétvége. Azután lelkileg igazán nagyon feltöltődve álltam neki a hétfőnek. Mégis történt valami, ami a lendületemet szegte. Egy semmiből jött dolog történt a munkahelyemen. Váratlan elbocsátások. Többek között engem is elküldtek. Akkora sokk volt ez számomra, hogyha mindezt nem előzte volna meg egy olyan mély és fölüdítő pár nap Nagymaroson, akkor nem tudom mi tartott volna meg ilyen jól. Miután kicsit sikerült összeszedni magam, pár nap után elmentem a szerdai imaestre, ahol az egyik misszionárius (Anderson) javasolt valamit – ami neki többször segített már nehéz helyzetekben – azt, hogy imádkozzam a kilencedet Szt Józsefhez. Még aznap el is kezdtem. Már a 3.nap után új munkahelyre találtam, ami egyébként több szempontból is jobbnak ígérkezik az ...

Jelen lenni Isten előtt: online és offline is
Szeretném, ha ez az írásom olyan dolgokról szólna, hogy néhány kezdeti alkalom után minden zökkenőmentesen ment, és hogy ugyanúgy át tudtam adni magam a dicsőítésben Istennek, vagy arról is írhatnék, hogy a társaimmal ugyanolyan oldottan tudtam beszélgetni, mint ahogy a szokásos imaalkalmak után. De sajnos nem ez az igazság. Az igazság az, hogy küzdök. Nekem ez nehéz. Voltak olyan hetek, amikor egyáltalán nem jártam imacsoportba. Az egyetlen indokom az volt, hogy nem bírok ennyit egy helyben ülni, pedig ennél többről volt szó. Nem éreztem Isten jelenlétét. Inkább az imacsoport tagjaiért jelentkeztem be, akik szeptember óta a barátaim lettek, és akik nélkül a kedd estéim elképzelhetetlenné váltak. Úgy gondoltam, bár az ima nem megy, legalább velük találkozhatok, ha csak online is. ...

„Mily szép a testvérek Online egysége!”
Emlékszem az érzésre, amikor megtudtam, hogy a karantén mellett komoly szigorításokat vezettek be a miséket illetően. Nincs többé nyilvános mise; elképzelni sem tudtam nélküle az életet. Ezt követte az a felismerés, hogy imacsoport sem lesz egy darabig.

Az Isteni Jelenlétről-nev.Bálint OCD
 Nem szerepelt a gyerekkori terveim között, hogy kármelita legyek. Semmit sem tudtam a Kármelről. Egy felszínesen katolikus családban nőttem fel. Az érettségit a piaristáknál csináltam, és onnantól kezdve a vallás kezdett fontos lenni számomra, de nem úgy mint most.      Két világ közt éltem. Néha egy profán világban, néha egy szakrális világban. Csak akkor éreztem magam kapcsolatban Istennel, ha teljesítettem “az adagot”: részt venni a vasárnapi miséken, “eleget” imádkozni, betartani a szabályokat, megfelelni a feltételeknek stb. A Szentháromságról egy nagyon rossz képem volt; az Atyát engesztelni kell, és ki kell elégíteni, amihez Jézus egy jó “eszköznek” tűnt.      Számomra Isten elég kiszámítható volt: ha bűnöket követsz el, megbüntet (vagy legalábbis nem szeret annyira mint előtte), ha jó vagy, ...

Hogyan találtam meg a hivatásomat és lettem kármelita?
A történet ott kezdődik, hogy nem is gondoltam, hogy még nem találtam meg a hivatásom. Azt hittem, a helyemen vagyok: állatorvosnak tanulok, az első nagy vízválasztón túl vagyok. Ha továbbra is minden jól alakul, lesz egy jó munkám, megélhetésem, doktori címem és ezzel együtt elismertségem. Aztán találkoztam a Katolikus Shalom Közösséggel, és szépen lassan minden megváltozott. Az első találkozás nem érintett meg: kicsit furcsák voltak nekem, mosolyognak, ide jönnek a tengeren túlról, miért jó ez nekik, és egyébként is honnan ez a névválasztása a Közösségnek. Tudtunk egymásról a későbbiekben is, de nem erőltettük a szorosabb kapcsolatot, legnagyobb megelégedettségemre. A fordulópontot 2012 tavasza jelentette, amikor a Közösség alapításának 30. Évfordulóját ünnepelte Rómában. Megkérdeztek, szeretnék-e velük menni. Kedvezőek voltak a feltételek, nem ...