Február 4–6. között a jezsuiták római generálisa adott otthont a Világiakért, Családért és Életért felelős Dikasztérium harmadik plenáris közgyűlésének. Az esemény a világ minden tájáról összegyűjtötte a tagokat és tanácsadókat, hogy együtt elmélkedjenek a következő témáról: „Míg ki nem alakul bennetek Krisztus” (Gal 4,19). A résztvevők között volt Moysés Azevedo, a Shalom Katolikus Közösség alapítója és a Dikasztérium tagja.
A közgyűlés zárásaként a résztvevők magánaudiencián találkoztak XIV. Leó pápával, aki fontos iránymutatást adott arra vonatkozóan, hogyan kísérje és formálja az Egyház a világi híveket a mai világban. Azevedo mellett Franco Galdino atya is jelen volt, a Dikasztérium Ifjúsági Szektorának vezetőjeként.
„Elmélkedéseink csúcspontja a Szentatyával, Leó pápával való találkozás volt” – mondta Azevedo. „Emlékeztetett bennünket arra, hogy az Egyház olyan, mint egy család, amely nem pusztán eszméken vagy ismereteken keresztül neveli gyermekeit, hanem életet ad át – Krisztus új életét. Ehhez folyamatos és közösségi folyamatokra van szükség, és azok részéről, akiket a formálás eszközeivé hívnak, türelemmel és kíséréssel járt útra. A gyümölcsök idővel érnek be.”
Több mint tudás: a hit „nemzése”
Beszédében XIV. Leó pápa hangsúlyozta, hogy a keresztény formáció nem szűkíthető le egy tanfolyamra vagy technikai ismeretek átadására. Szent Pál nyomán a formációt úgy írta le, mint „Krisztus megszületését” a lelkekben.
„Küldetésünk nem csupán a tanítás, a szabályok vagy az erkölcs továbbadása, hanem annak megosztása, amit élünk, őszinte szeretettel a lelkek iránt” – mondta a pápa.
Hangsúlyozta, hogy a formátorok lelki atyaságra kaptak meghívást: türelemmel, figyelmes meghallgatással és azzal a készséggel kell kísérniük a híveket, hogy együtt szenvedjenek másokkal, hogy a hit ne csupán értelmi, hanem megélt valóság legyen.
A világiak szerepe és az emberi méltóság védelme
A pápa kiemelte azt is, hogy az átfogó formációnak magában kell foglalnia az emberi méltóság védelmét és a visszaélések megelőzését, különös figyelemmel a legkiszolgáltatottabbakra.
„A formálás művészete nem könnyű és nem rögtönzött: türelmet, meghallgatást, kísérést és megkülönböztetést igényel, személyes és közösségi szinten egyaránt. Megköveteli azt is, hogy tanuljunk azok tapasztalatából és példájából, akik előttünk már végigjárták ezt az utat” – mondta.
Beszéde végén XIV. Leó pápa arra bátorította a Dikasztérium tagjait, hogy ne veszítsék el bátorságukat a szekularizált világ kihívásaival szemben. Utalt a „mustármag logikájára”: a kicsiben való hűséges kezdésre, bízva abban, hogy a Szentlélek működése meghozza gyümölcsét.
A közgyűlés Mária közbenjárását kérve zárult, aki a hit szeretetből fakadó „nemzésének” mintaképe. A résztvevők megújult missziós lelkesedéssel tértek vissza közösségeikbe.
A Közösség „igenjének” megújítása a pápa felé
Azevedo arról is beszámolt, hogy megragadta az alkalmat, hogy megerősítse a Shalom Közösség „igenjét” az Egyház iránt.
„Személyesen is üdvözölhettem Leó pápát, és ismét kifejezhettem szeretetünket, imáinkat és szolgálatunkat iránta és az Egyház iránt. A Shalom Közösségként mély örömmel és hálával éljük meg ezt a kegyelmi pillanatot” – mondta.
